Tavaly előtt elég sok szilvánk lett, a végén már elosztogattam,
mert meguntam a befőzést. Fél füllel hallom a suli folyosóján, hogy több anyuka
is szokott otthon aszalni – ilyenkor mindig belelkesülök, hogy akkor én is
biztos tudok és meg is fogom próbálni. De nem szeretnék venni egy aszalógépet,
amikor meleg amúgy is tud lenni. Kifaggatom Esztert, mit hogy szokott csinálni,
itthon pedig nézegetem a maradék szúnyoghálót, lécdarabokat. És várom a rengeteg termést meg a meleget:)
Na, hát várni azt lehet, de az elmúlt nyár az esőről szólt. Ebben annyi jó van, hogy június óta nem kellett locsolnom. Viszont nem volt mint aszalnom. Ám egy nyers ételekről szóló előadás új dimenziókat nyitott előttem az aszalás terén is. Úgy mint: aszalóval nem csak gyümölcsöket lehet szárítani, hanem például kekszet is lehet készíteni.
Pár kísérletem eredménye alább. (Azért továbbra is vágyom rá, hogy meleg nyári napon illatos paradicsomok száradjanak a teraszon.)
