Sárga - piros

Megpróbálok pirosat festeni. Mivel aránylag kevés természetes anyaggal lehet, ezért nem csak piros, hanem narancs és sárga is lehet :) Legalábbis ez a cél.

2*5 dkg alpaca/selyem a fonal, és hagymahéjat, hárs virágot, szurokfüvet, gilisztaűző varádicsot, festő buzért és kurkumát teszek rá.

Úgy látszik, hogy nekem nem jön be igazán a száraz anyaggal festés.
A buzér ugyan piros lett, de elég sok helyen maradt fehér a fonal, ezért még egy gyenge hagymafürdőbe is betettem (természetesen fotózás helyett), így nagyon szép ugyan a végeredmény, de a piros most már inkább barnás, vagy mondjuk őszi falevél színű.
Azért várjuk ki, amíg megszárad :)

 És igen, a végeredmény rendben van! Más fonalak társaságában így néz ki:

Ecoprint - vadszőlő & fagyal

A kék festésből maradt festőlé, amit nem volt szíven kiönteni.

És végre vettem 2 féle vastagabb fonalat, amin ki is próbáltam valamit...

A kísérlet résztvevői: vadszőlő bogyójából készült festőlé, 

fagyal bogyó - ami még kékeszöldre fest, vadszőlő bogyója, 

két féle fonal, az egyik 100% merinó gyapjú,

 a másik 70% alpaca, 30% selyem 

 Amikor csak a bogyókból készült festőlével festettem ez lett az eredmény:

(merinó csipkefonalon)

 Aztán jött az ecoprint. A merinó fonalat csak bogyókkal festettem,

 a másikat előszőr pár percre betettem a hideg festőlébe, 

aztán csak kicsavartam. Ehhez a fonalhoz kicsit több bogyót használtam.

Bebatyuztam őket, 3 órát gőzöltem, 

aztán 2 napig úgy is maradtak, csak aztán bontottam ki.

Itt már kiráztam belőlük a bogyókat, 

és meg is száradtak, de mosva még nem voltak: 

Mosás után sem nagyon változott a színük. Itt még vízesek:

 Megszáradva:

A rossz elképzelés tökéletes megvalósítása

Időnként megyek szőni Judithoz Gazdagrétre. Mindig nagyon-nagyon várom!
Bő egy hónapom volt rá, hogy kitaláljam, mit szövök a levendulakék felvetésben. Nem láttam a levendulakék felvetést, így csak körülbelüli elképzelésem volt róla, hogy Judit mit hívhat vannak :)

Festettem hozzá fonalat. Jobbról a második az.

Aztán festettem hozzá egy párt. 

(Oké, pont valami teljesen másnak indult, 

de amikor készen lett már tudtam, 

hogy a levendulakékben szeretném megszőni.) A jobboldali az.

 Esténként gondolkodtam, hogy mi legyen a minta. Az improvizálást elvetettem, mert az egyenlőre nem megy. A csíkokat viszont nem sikerült elengednem, ezért olyat terveztem. De ez egy széles felvetés,  lehet rajta gyönyörű takácsmintát szőni - és nagyon megtetszett egy lány munkája, ilyet szeretnék én is! (a bal alsó mintára gondolok)

A fejemben már megvolt. Hullámok, két széles takácsmintával a végén. 

És mivel semmit sem akartam a véletlenre bízni, a nagy napon elvittem 

egy kisebb halom zöld fonalat Judit műhelyébe.

Lehet, hogy itt kellett volna újra kezdenem,

mert lelki szemeim előtt anno nem pont ez a kép jelent meg...

 Viszont maga a minta szép volt, és jól esett lábítani, hát folytattam.

A szövést egész nap élveztem, de ha őszinte akarok lenni, már az elején sejtettem, hogy nem lesz az igazi. Aztán amikor levettük a székről, nem igazán akaródzott kibontani, mert igen, a két vége nem stimmelt. Egy nagyon finom pasztell, és egy indiai szári (legalábbis nekem ez jutott eszembe), 

és középen ott vannak a hullámok.

Mire hazaértem, megszületett bennem a döntés: a végeket bizony le kell bontani. A szép kis minták a fotókon még meglesznek, de ott, ahol most vannak, 

semmi keresnivalójuk.

Fessünk növényekkel - kék

Ahogy hazaértem a közös festésből a Punktum Galériából,
folytattam a munkát 

(vagy azt is mondhatnám, hogy szórakoztam még egy kicsit),

mert úgy éreztem túl színes lett a végeredmény :)

Felső sor: a fagyal kék-kékeszöldet adott, az rendben van.

Alul a vadszőlő szinte szürkés kék, az is rendben van.

A középső sor volt a kék borszőlő - és nem akartam elhinni, 

hogy egy fél színskálát sikerült festenünk egyetlen lében.

Mindkét szőlő festőlevéből hoztam haza és itthon a második lében 

sűrűn szövöt vásznat festettem velük.

Így néztek ki a fazékban (balra a vadszőlő, jobbra a borszőlő), 

DE EZ SENKIT SE TÉVESSZEN MEG!

A pirosas pigmentek már a tiszta (csap)vízes öblítéskor kimentek belőlük, 

egy kis mosószeres öblítés és szárogatás után pedig így néznek ki
(odatettem mellé a selymet, mert együtt jobban látszik a színe):

A gyapjúval is elszórakoztam... balról jobbra:
borszőlő első lé, második lé, harmadik lé
(mindegyik csapvízzel öblítve és aztán mosószerrel kimosva),
és a csiga-biga a negyedik lében rövidebb ideig festve és ESŐVÍZBEN öblítve.

Aztán az utolsó festést is kimostam mosószerrel,
és az eredmény egy szép világoskék fonal:

Raku 2

Újra RAKU! Most annyi különbséggel, hogy kipróbáltam a korongozást.

A végeredménnyel én és az a kis zöld rovar mindenképp elégedettek vagyunk :)

Bár szerintem egyáltalán nem úgy néz ki, ez itt a kemence.

 Benne az egyszer már kiégetett, és most megmázazott edények.

 Októbert meghazudtoló szép időben került sor az égetésre,
simán lehetett napozni...

"Ókori" edényeim,

 és az ikrek.

Kora őszi kék bogyókkal

Sok-sok kék bogyót lehet mostanában szedni - egy kisebb motringot megfestettem velük. Ezt az "eljárást" ecoprint festésnek hívják, és -mint oly sokan- én is Annától (Annás kertje) tanultam. Kissé időigényes módszer, és minél több hozzávalót használunk, annál kevésbé léhet előre látni a végeredményt.

 A hozzávalók: varjútövis, fagyal, kökény, vadon nőtt szőlő, 

fagyallal halványzöldre festett gyapjú, indigó és katam por.

 Bugyolálás és gőzölés előtt.

 Kibontás után, még mosás előtt.

Kimosott és megszáradt fonal, másnap.

Egy kis idő elteltével még szebb lett a színe, és nagyon szerettem volna nagyobb adag ilyen fonalhoz jutni. Megpróbáltam hát a lehetetlent, 

és ugyan ezekkel az összetevőkkel újra festettem:

 A "belső batyuból" babzsákot fogok csinálni.

 Kimosás előtt ilyen élénk a színük - már biztos voltam benne, 

hogy egész másmilyen lesz...

 Kiöblítve.

Balra a még vizes, új gyapjú, jobbra a régi.

Ugyan ezek pár nappal később, amikor már nem változtatják a színüket :)

Raku

Tulajdonképpen már nagyon-nagyon régóta szeretnék agyagozni is...

Csak eddig még nem csináltam. Azt hiszem sokkal bonyolultabbnak és elérhetetlenebbnek gondoltam, mint amilyen. Persze ez most csak játék volt, de milyen jó, hogy elsőre egy ilyen izgalmas technikát próbáltam ki, mint a raku!

Hónapokkal ezelőtt minden elképzelés nélkül mentem Mónihoz
a Punktum Galériába, végül ezt a két tálat csináltam.
Itt már be is vannak mázazva.

Amikor kikerültek a kemencéből kiderült, hogy egy másik lány
korongozott edénykéje a párja lehetne, olyan jól mutattak együtt.

Frissen a kemencéből, még melegen :)

Narancsos máktorta

20 dkg vajat

20 dkg porszukorral

habosra keverni, utána egyesével hozzákeverni

4 tojást,

2 narancs reszelt héját és apróra darabolt cikkejeit.

Ehhez hozzáadni

25 dkg lisz,

10 dkg mák és

1/2 csomag sütőpor keverékét.

22 cm-es tortaformában,

170 C sütőben

55 perc alatt megsütni.

Ha kihült, 3 lapra felvágni,

első lapra nutellát, másodikra narancslekvárt vagy citromkérmet kenni.

Szövés

Több mint egy éve nem írtam - egészen más dolgok foglalkoztattak az utóbbi időben, és a kézimunka némileg háttérbe szorult. 

Azért nem teljesen, készült ez-az :)

Viszont, most valami egészen izgalomba hozott...

 Jó régen fontam már ezt a fonalat, és egy ideig azt gondoltam, hogy elrontottam, mert semmit nem tudtam se kötni se horgolni belőle.

Aztán... arra gondoltam, hogy kipróbálom a szövést.
Nagyon jó élmény volt, és izgalmas látni, hogyan változik tovább a fonal.

A fekete felvetés elvette a narancs és ciklámen rikítását, és a végeredmény egy gyönyörű őszi levélszőnyeghez hasonlít a lejgobban.

Pávatoll

Szülinapi ajándéknak készült ez az edényalátét. A nyáron első munkának egy hasonlót csináltam magamnak a neztáborban, és azóta megszerettem ezt a fajta alátétet. Sokkal szebb, mint a parafa.

Kétoldalas, és a készítés alatt volt egy pillanat, 

amikor egészen hasonlított egy tortára :)

 

 Pávatoll és Ginko levél